Horváthné meghal

Gyógyítja-e a múmia a visszéreket, Apa és fiú

Horváthné meghal Vargáné a sifon előtt állt, és ki-kikandított a konyhába, ahol az ura nagy krákogva-hümmögve csoszogott a sut és az asztal közt, pipatömést mímelve vagy már tíz perce az idegesen remegő mutatóujjával.

Psoriasis kezelése sóoldattal káposztával

Gyógyítja-e a múmia a visszéreket Az első szoba, ahol az asszony öltözködött, hűvös volt és homályos, érzett a levegőjén, hogy ide csak minden sátoros ünnepen tolakodott be valaki, akkor sem paraszt, hanem valami kiurasodott atyafi. A szekrények tetején befőtt sárgállott, az asztalon meg a kis kászlin fotográfiák, élő és holt rokonoknak a felismerhetőség határán megörökített fizimiskája. Vargéné óvatosan rakosgatta ki a különféle ruhadarabokat; a szoknyát, a pruszlékot, a réklit, a fejkendőt, a kötőt, és lassú, falusias mozdulatokkal aggatta magára egyiket a másik után.

Közben gömbölyű, öregen is piros képét ünnepélyesre vasalta, de azért a szeme zugán ott settenkedett egy jó adag csatakészség a kinn botorkáló hitestársa ellen. Nagyon jól tudta, miről van szó, de az elején akarta kezdeni. Az asszony egyelőre szelíden, panaszkodó fejhangon vette föl az odadobott kesztyűt.

El kő nézni hozzá. Itt vót a szógáló, aszongya, nem áll meg abban már semmi. Kihány mindent, meg amit ki nem hány, amúgy folyik el tüle. Nagyokat sóhajtott, könnyezőre pirosította az orrát, a száját is meg-megrángatta, és ennyi előkészület után jogosultnak látta a frissen vett zsebkendő használatát, amit kotorászó mozdulatokkal halászott elő a mély-mély szoknyazsebből.

Az ember még nem találta elérkezettnek az időt, hogy utasításait a felesége fülébe rágja, azért inkább a pipaszárral kalapálgatott a tűzhely oldalán.

Az asszony tovább sopánkodott. Írt valamit neki, de nem ér semmit, ha csak egy kanállal beszed, már kifordul belőle.

Gyógyítja-e a múmia a visszéreket visszérrel rendelkező rakodó

Talán a hónapot sem éri meg. Aztán hát hívatott. Varga rá se nézett, de a konyultas bajsza, a bozontos szemöldöke, még a csizmája orra is rosszallta a dolgot. Gyógyítja-e a múmia a visszéreket éve már, hogy a felesége ajtót se nyitott arra a házra, és most tartott tőle, hogy az egész halódás megint csak a sógora csalafintasága.

Az asszony a tromfhoz nyúlt. Mégiscsak az anyám. Az én házamtul akkor sipirc. Hogy gondúsz ilyet? Olyan butának nézöl te engem? Telenyafognak, hogy szegény nyanya így, szegény nyanya úgy, aztán ti ríttok, és minden rendbe van. Törődtök is ti a gyerekekkel.

Hogy azoknak gyut-e. Csak jaj, a nyanya meg ne haraguggyon. Mert mi lesz akkor a világgal, ha a nyanya meg nem csókugat titeket.

Ti, vén bolondok. Gyógyítja-e a múmia a visszéreket megin rágyütt a bónája — panaszkodta az asszony a plafonnak. Gyógyítja-e a múmia a visszéreket neked szíved? Van benned érzés? Az anyám halottas ágyához?!

Evvel sikerült is magát a sírásba belelovagolnia. Most már elemében volt. Mint fölágaskodó rossz lelkiismeret, úgy meredt az ura felé, de az rá sem hederített.

Túl voltak az ezüstlakodalmon. Bújj beléjük, ha teccik.

De a gyerekeim jussát nem hagyom. Van a bátyádnak elég, mit ehül a tietekére? Ti meg olyan hülyék vagytok, hogy amit a Sándor mond, meg amit a nyanya mond, az szent. Ha azok tátintanak egyet, ti csak álltok, mint a cüek, azt se mongyátok bá.

Dr. Pagano Psoriasis kezelése

Másutt a lyánynak van a több esze. Nézzétek a Takácsékat, milyen élelmesek voltak ott a lányok. Azok kikövetűték a magukét. De ti? Nincs tibennetek egy szikra ész sem. Úgy meredeztek arra a kapzsi bátyátokra, mint valami ótári szencségre.

Én meg a János sógor meg a Cseresnyés, Gyógyítja-e a múmia a visszéreket senkik sem vagyunk. Csak a Sándor, jaj, csak a Sándorunk. A mindent jobban tud, Gyógyítja-e a múmia a visszéreket minden csupa cukmis, mert Gyógyítja-e a múmia a visszéreket a ti bátyátok. Mi csak olyan katakönyöke vagyunk. Évtizedes vetélkedések keserű utóíze csordult a nyelvére, és végehosszítlan sugárban bugyborékolta az asszony felé.

Ez a hallgatag ember, aki napokat elszótlankodott, most maga volt az élő vád, és huszonhét év minden feltorladt haragjával fecskendezte az asszonyát.

Olvasónapló 2.

Neked én vagyok a legrosszabb, a legalávalóbb. Hát tudd meg, hogy igenis elmegyek. Nem bánom, ha el is ölsz a háztól. Elmegyek, tudd meg. Az ember képe besötétedett. Gyógyítja-e a múmia a visszéreket csöndeskén vágta oda: — Ergye. Leült az asztalhoz, a lájblizsebből ókulát kotort elő, és nekiterpeszkedett a patikáruséktól átkölcsönzött Budapesti Hírlap-nak. Ha mérges volt, még újságot is olvasott.

Az asszony rosszat szimatolt. Az ilyen szélcsönd jobban megviselte a legádázabb háborúságnál. Azt látta, hogy békével az alsó végtagok visszeres műtétje után vélemények úgyse válnak el, hát váljanak el Gyógyítja-e a múmia a visszéreket, csak ilyen fojtott viharban ne. Tovább sipákolt, félig magában, félig az urának. Hát én csak erre vótam jó? Hogy a kölkeit neveljem, meg a belüket tömjem?

Én csak csibéskata vagyok neked? Az istenit ennek az életnek, inkább elemésztem magam. Ha nekem még annyi becsületem sincs, hogy az anyámat a halottas ágyán meglátogassam. A férfi fölállt. Megmarkolta az éjjeli lámpást, amelyik még előző estéről ragadt az asztalon, jó dobósra nyújtotta a karját, és túlzottan szelíd, kérlelő hangon szedte ráncba az asszonyát. Ha azonnal e nem kotródsz, Gyógyítja-e a múmia a visszéreket a lámpa mingyár elkárhozik.

Vargáné nagy zokogva somfordált ki, és a küszöbön kétszer is elkiáltotta: — Juj, istenem: jujistenem. Az ura utánaförmedt: — Hanem ha aláírsz, haza ne gyere.

Horváthné meghal

Azzal visszamélyedt az újságjába, s a legnagyobb közönnyel eresztette el füle mögött az udvarról visszaömlő sírászuhatagot. Mikor Vargáné a kiskapuhoz ért, mintha elvágták volna a sírhatnékját.

A képe kiünnepélyesedett, kisimult, és merev parasztasszony testtartással iparkodott az anyjáék felé. Délután ötre járt, de a júniusi rekkenő éppoly elszántan perzselte a bőrt, mint délben. A levegő ezüstös hullámokat vetett, és szemközt, a patika falánál különösen jól látszott az imbolygása.

A feketébe öltözött néne mint egy turpi árnyék húzódott át az izzó piactéren. A kútnál Gyógyítja-e a múmia a visszéreket a Juhászné húzta a vödröt. Már az a kis lé sem áll meg benne. Ez az Örzsi leány mondta ám, de gondútam, talán csak úgy beszélik, mert a télen is hót hírét kőtötték.

Szegény Horváth néni. Aggya át neki tisztületemet. A posta előtt egy másik, hasonlóan begyászolt arcú és külsőségű asszony került Vargáné mellé. A nénje volt, Jóné. Egy ideig némán tipegtek, a két pár cúgos cipő egyhangúan kattogta végig a csontkeménnyé száradt falusi járdát.

A zsidótemplomnál Vargáné észrevette, hogy a nénje visz valamit a kötője alatt. Gondútam, jó lesz neki. Annyira ét-hat érte mindig. Vargánéból kicsordult a búbánat. Ettül a büdös embertül még azt se lehet.

Gyógyítja-e a múmia a visszéreket

A fene enné meg, hogy ebbe milyen természetet szorított az Úristen. Eppeg nem szívelheti azt az öregasszonyt. Istenem, istenem, én még egy kis pálinkát sem vihetek neki. Ez a nagy panasz Jónéból is kicsalta a magáét.

Asziszed, a János másféle? Az is azon csármázik dél uta. Hogy így meg úgy. Hogy ő nem hizlalja a Sándort. Hogy elég hájat huncutkodott az magára. Meg hogy lefölözte az már eddig is a miénkét.

Krémek és kenőcsök ekcéma a végtagokon

Hogy a Juliskáéknál sincs jobban, szerfölött ínyére volt, egész megvigasztalta. Hogy az emberlányának anyja is van, ük azt nem tuggyák főgundunyi. Nem kapott még eleget az osztályból? Még a házat is magának akarja?

a legjobb a visszér ellen