Stephen King - A fekete ház

A vénák visszarepednek-e

Aleš Debeljak Ljubljanai mákvirág Nova Revija: Már elég régóta ismerjük egymást, habár az évek úgy elröppentek mint egy pillanat. Most arra kérlek, Aleš, idézd föl a gyerekkorodat, rajzold meg a családi tablótokat, beszélj elsô emlékeidrôl, szerelmeidrôl, az iskolában szerzett tapasztalataidról, stb.

Többek között érdekel a sporttal, a judohoz való vonzódásod is, ami a szlovén költôkre egyébként nem igen jellemzô. És természetesen szeretném, ha beszélnél a rockkal kapcsolatos intézkedések a visszér megelőzésére is, ami a te generációd kulturális kifejezésmódja volt.

Aleš Debeljak: „Ljubljanai mákvirág”: ezen a kétértelmû néven – amiben van egy jó adag ösztönös paraszti ellenérzés A vénák visszarepednek-e a városi élettel szemben, akárcsak a nagyváros fölfoghatatlan csodái iránt érzett irigység – így hívtak A vénák visszarepednek-e falusiak szüleim szülôföldjén, Loški Potokban, ezen a hat faluból álló falubokorban, ami a Notranjsko és Dolenjsko közötti tágas erdôségek mélyén bújik meg.

Dédnagyanyám nôvére, aki családunkban az egyetlen jólszituált polgáraszszony volt, és aki a pulji Mária polgári lányiskolába járt, révülten elmormolt monológjaiban fölidézte a fehér glaszékesztyûk és a megsárgult fotókról tartózkodóan ránk mosolygó gardedámok számomra elérhetetlenül távoli, s épp ezért annál csodálatosabb világát, a társalgás csicsergô semmitmondását, és a korzón parádézó tiszti uniformisokat.

Supernatural

Késôbb férjhez ment egy postai fôellenôrhöz, és hatalmas ljubljanai lakásukban a Tavcarjeva utcán szívesen lapozgatta velem együtt sötétzöld bársonyba kötött emlékkönyvét, melyben Anton Debeljak szerelmes sorait és leveleit ôrizte, aki irodalomkritikus volt, a Ljubljansko zvono párizsi tudósítója, Balzac fordítója, és neves költô a két világháború között; vele nem állok rokonságban, habár ugyanabból az erdei völgykatlanból származik, mint a szüleim, és természetesen dédnagyanyám nôvére is.

Ez tehát az én only claimom a kulturális hagyomány iránt, ami már megtalálta a maga útját a könyvekhez. Hiszen a modern médiák A vénák visszarepednek-e ellenére a könyvek embere vagyok, aki ambivalens módon, a depresszív szkepszis hullámvölgyei ellenére is hisz a szó erejében; valószínûleg a múló idô keltette szorongást ellensúlyozandó vagyok „Gutenberg konok fattya”. Gyerekkoromban néha vasárnap látogattam szüleimmel Loški Potokba, amelyrôl gyöngéd emlékeket ôrzök: még orromban érzem a bemetszett borókából csorgó gyanta átható szagát, az erôs szénaillatot, lelki szemeim elôtt látom a falu közepén lévô lóitatókat, s az udvaron álló nyúlketreceket, és ma már nagyon sajnálom, hogy nem lehettem többet ott.

Hiszen a nyarakat általában máshol töltöttem, az utóbbi idôben tett látogatásaimat pedig egy kezemen meg tudnám számolni. Ezért túlzás lenne azt állítani, hogy egzisztenciálisan vagy szellemileg a falu természetes közegébôl származom. Megerôltetô munkaritmusát s a mindennapok fáradtságos kötelességeit szinte félálomban, kábultan, az emlékek mozaikszerû cserepeibôl összerakosgatva idézem föl magamban: a padlásablakon betûzô fénysugarat – benne porszemek táncolnak –, amely a rongyosra olvasott filléres könyvekkel teli, szúette ládára hullik, nagybátyám göcsörtös bütykökkel borított, erôs favágó kezét, a páfrányt az erdô mélyi sziklás barlang szájánál, ahová nagyapám a zápor elôl menekített, a kaszáló napszámosok „csutorájából”, fakulacsából ömlô szomjoltó vízsugarat, és a németországi vendégmunkások küszködésérôl, meg ennek az egész helyzetnek az átkozott szükségszerûségérôl szóló történeteket, stb.

Ezen kívül anyám szûkebb szülôhelyének neve után A vénák visszarepednek-e mindig „az ogradeci”-nak hívnak, jóllehet – szigorúan véve – ehhez a vidékhez egyáltalán nem A vénák visszarepednek-e szoros kapcsolat, habár tisztában vagyok vele, hogy a rokoni viszonyok a hagyományos közösség ôsi közegében nagyon fontosak. A családom persze kétségtelenül innen származik.

Talán éppen ezért látom világosan, hogy azok a szlovén írók, akik egy-egy kisebb vidéki városból jönnek Jancar Mariborból, Šalamun Koperbôl, Uroš Zupan Trbovljébôl óhatatlanul belegabalyodnak a szülôhelyük iránt érzett szeretetük s gyûlöletük bonyolult ellentmondásába. Mindazonáltal közülük csak néhányan képesek lemondani azokról az apró elônyökrôl, melyekkel a szülötteire oly büszke helyi közösség elárasztja „fiait és leányait”, akik „odakint a nagyvilágban” általában a fôvárosban vitték valamire.

Cseresznyefák

Nekem ilyen fészekmeleg szülôhelyem nincs. Én ugyanis – a családomból elsôként – már Ljubljanában születtem, habár nem valami parkettás, könyvekkel telezsúfolt polgári otthonban, mégis a nagyvárosban. A szüleim talán éppen azért támogatták mindig azt a törekvésemet, hogy a vágyaimnak megfelelôen éljek, mert nekik annak idején szûkös anyagi lehetôségeik miatt ez nem adatott meg.

Meglehet, ez ösztönzött engem arra, hogy a rokonságon belül – szüleim szeretetétôl övezve – én szerezzek elsôként egyetemi diplomát, sôt Amerikában doktoráljak, tehát tulajdonképpen egyetlen generációban két emberöltô szívós munkáját „sûrítsem össze”. Erika, a feleségem, aki német-skandináv eredetû amerikai családból származik, amelyben már az ô nagymamája is egyetemi képzésben részesült, utólag hívta föl a figyelmemet ennek az ugrásnak a jelentôségére.

Amerikában ugyanis az elsôgenerációs értelmiségi presztízsének mítosza még mindig nagyon élô éppen A vénák visszarepednek-e ország emigrációs hagyománya és az American dream imperatívusza miatt; más szóval az az ambíció, hogy többre vidd, mint a szüleid, elsôsorban a minél magasabb fokú képzés segítségével lehetséges. A mi családunkon belüli szociális, lelki és A vénák visszarepednek-e különbségek ennél minden bizonnyal sokkal nagyobbak, hiszen például mindkét nagymamám parasztasszony volt, függetlenül attól, hogy anyám anyjának a szülei vendéglôsök voltak Retje faluban, ô tehát gazdagabb paraszti rétegbôl származott.

A szüleim fiatalkorukban szó szerint a bölcsômmel a vállukon jöttek Ljubljanába, ahol azután alkalmi munkából éltek – anyám elôször cseléd volt egy gazdag trnovói családnál, ahol az elkényeztetett gyerekeknek még a biciklijét is föl kellett hordania az emeletre –, amíg a munka mellett el nem végezték a középiskolát „Micsoda?! Történész akarsz lenni?! Ugyan már, ne bomolj, az az uraknak való!

Majd beadunk lakatosnak, hogy megkeresd a kenyered.

Ó, nézzetek rám, haldoklom. A szélvihar halotti fohászt süvölt értem a kapualjban, én pedig vele együtt üvöltök. Elvesztem, bizony elvesztem.

Vrhovciról nagyon szép emlékeim vannak: emlékszem a verôfényes korareggelek gyönyörûségére, a szomszédos, zöldbe borult tavaszi kertek között tett hosszú sétákra, amikor vasárnaponként kérlelhetetlen gyermeki csökönyösséggel kirángattam apámat a meleg ágyból, hogy a nyakában ülve a buja természet csodái láttán sikongatva örvendezhessek. Mai fejjel szinte érthetetlen számomra, hogy szüleimnek, akik szûk albérleti szobájukban nyomorogtak, ahol a rólam levett pelenkák télen gôzölögtek a hidegben, mivel az öntöttvas kályha éjjel kialudt – amikor Erika ezt hallja, azt mondja, úgy érzi, mintha egy „réges régi világ” fölfoghatatlanul távoli A vénák visszarepednek-e nyerne A vénák visszarepednek-e –, meleg víz pedig csak a folyosón A vénák visszarepednek-e, hogyan sikerült szeretetteljes és biztonságos körülményeket teremteniük, ami miatt a gyerekkoromra mint boldog, ihletett idôszakra emlékszem.

Nekem ez hatalmas eredménynek tûnik most, A vénák visszarepednek-e a saját lányom lovagol a nyakamban a sarki fûszereshez menet, és amikor a gyerekeim nagyszüleik bôkezûségét élvezhetik, miközben az én mindennapi rituáléim manapság egészen mások, mint amik annak idején apám szerepéhez hozzátartoztak.

augusztusi babavárók - romkocsmakalauz.hu

Ezzel azt akarom mondani, hogy az apaság full-time job. És apám annak is tekintette.

  • Sötét foltok visszeres
  • Láb visszérműtét után

Elképzeléseimet a döntô pillanatban mindig támogatta. A judót is. A judóval viszonylag késôn, az általános iskola negyedik osztályában kezdtem el foglalkozni, amikor Prulból, ahonnan elsô, nem csak az elbeszélések és fényképek alapján rekonstruált emlékeim származnak, átköltöztünk Zgornja Šiškába, ami Dravlje tôszomszédságában van Nini, micsoda komikus szôrszálhasogatás!

Mintha Manhattan városnegyedeirôl lenne szó!

Stephen King - A fekete ház

Amelyek egyébként erôsen emlékezetembe vésôdtek a New Yorkban eltöltött évek alatt, a világ kollektív tudatába pedig az „amerikanizálódott” modern filmipar számtalan ikonja révén kerültek be.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy épp Manhattan jut az eszembe! Hetente ötször két órát edzettem a TAK Olimpiánál. Ha így folytattam volna, akkor valószínûleg a Testnevelési Egyetemre kerülök, ahol továbbra is korlátlanul foglalkozhattam volna a sporttal, és akkor talán ma edzô vagy – ne adj’ isten – diplomás testnevelô tanár lennék.

Az egyik németországi versenyen azonban súlyosan megsérült a vesém, ami az érettségi elôtt lehetetlenné tette számomra a judo folytatását, és emiatt A vénák visszarepednek-e sem vittek el.

A vénák visszarepednek-e

Jegyzetfüzet:

A judóban az országos ifiválogatott keret tagja voltam, és a jugoszláv serdülôk között az országos második helyezett; a versenyeken és bemutatókon fiatalkori A vénák visszarepednek-e az éretlenség sötét oldala?

Istenem, mennyire el voltam telve magammal! A köztársasági és országos versenyeken nyert érmeim, és a számomra mindennél értékesebb, gyönyörûen megmunkált serlegek, melyeket a nemzetközi tornákon kaptam – amilyen például a zágrábi Krunoslav Abramovic Emlékverseny, vagy a ljubljanai Nagaoka Kupa –, természetesen diákszobám legfôbb díszei voltak. Egyébként sportgimnáziumba jártam, ahol a sportoló diákok különleges státuszt élveztek, ami akkoriban elég ritka volt a középiskolákban.

Vicinanza, Ltd. A Jayhawks együttes dala Itt És Most Elsı Rész Isten Hozott Szurdokországban! Itt és most, ahogy egy régi barátom szokta volt mondani, a jelen közepén vagyunk, ahol a tisztánlátás sohasem garantálja a tökéletes látást. Itt: úgy hatvan méteren, egy sikló sas magasságában vagyunk Wisconsin legnyugatibb csücskében, ahol a A vénák visszarepednek-e mellékfolyói jelentik a természetes határt.

Röviden szólva a gimnáziumban edzésbôl, tanulásból és olvasásból állt az életem. Sôt, ekkoriban még a barátaim is kizárólag a sportolók közül kerültek ki. Ezért például, ha a ljubljanai Šubiçeva utcán manapság, a kilencvenes évek végén összetalálkozom valamelyik fiatalkori barátommal, aki ma a miniszterelnök „testôre”, az olyan, mintha egy szempillantás alatt visszarepülnék a hetvenes évekbe, amikor vele és a többi judóssal együtt abban a szívdobogtató élményben volt részünk, ahogy a koszos „simplon expresszel” hajnalban megérkezünk a belgrádi pályaudvarra Akkoriban gyakran utaztunk a fôvárosba az A vénák visszarepednek-e minôsítô versenyekre.

Óvóda az Usa-ban | nlc

A jugoszláv térséget én tehát nem csak a késôbbi irodalmi fesztiválokra való zarándoklás révén ismerem A vénák visszarepednek-e melyek megrendezéséhez egyébként a többi jugoszláv, a karneváli hangulathoz és az „egetverô népünnepélyhez” vonzódó népnek sokkal több érzéke volt, mint a szlovéneknek –, hanem elsôsorban a judóval kapcsolatos utazásaimból. Ugyanis már jóval a crnogorai, szerb és horvát írókkal való kapcsolatom elôtt a sport révén összebarátkoztam egy csomó más köztársaságbeli sráccal.

Azon kívül egy ôrületes, rituális, „érettségi utáni” nyaralás során az egész adriai tengerpartot végigstoppoltam a kedvesemmel, M. Tudod, M. Talán a tér ilyen nem csupán fizikai megtapasztalása miatt is természetesnek hat az a vágyam, hogy túllépjek saját A vénák visszarepednek-e. A város és a gyermek A Változtatások, változtatások címû elsô kötetedre jellemzô a sûrû, metaforikus nyelvezet, melyben a színpompás képek sokasága olyan fantáziavilágot teremt, amely csak a nyelvben lehetséges.

Késôbb a metaforák egyre jobban visszavonulnak a metonímiák elôtt, amelyek a jelentésbeli elcsúsztatások, ugrások és elhallgatások mesteri hálója segítségével többsíkú mûvészi üzenetet közvetítenek. Úgy tûnik, a metaforáktól a metonímiák irányába való elmozdulás a nyelv síkján arra utal, hogy a költôi nyelv esztétizáló autonómiájától egyre inkább a nyelven kívüli valóságra való irányultság, az egyén sérülékeny létének egyre elmélyültebb megverselése felé közelítesz.

Úgy érzem, ez a nyelvi elmozdulás abból ered, hogy egyre sürgetôbbnek érzed a felelôsség vállalását a másik ember sorsáért. Más szóval: az esztétika A vénák visszarepednek-e a poétika nálad egyre inkább az etikában gyökerezik, sôt utolsó kötetedben, amely a sokatmondó A város és a gyermek címet viseli, a költôi nyelvel való bûvészkedést egyenesen vissza is utasítod a gyermekért, mint az emberi társadalom és a jövô szimbólumáért érzett felelôsség nevében. Visszér injekció kezelés ára város és a gyermek címû könyvemben talán érezhetô az a vágyam, hogy egyensúlyt teremtsek az erkölcsi érzék és a nyelv esztétikai harmóniája között.

Ez az egyensúly számomra ugyanis mostanában egyre fontosabbá válik.

  • Gesztenye visszér népi gyógymódok
  • Krém rendelése visszér ellen
  • Müpa Magazin / évad 4. szám by Müpa Budapest - Issuu

Hiszen beláthatatlanok a lemeztelenedett lélek útjai, amely azt súgja, hogy kelj föl, kótyagosan az éjszaka vad álmaitól, vagy még másnaposan az elôzô esti bulitól, és sebesen jegyezd azt a belsô beszédfolyamot, ami nem más, mint az életnedvek egyfajta áramlása. Ennyit már én is tudok az alkotásról, ezt már magam is megtapasztaltam. Ha azonban – annak ellenére, hogy tudatában vagyok az alkotói véna lényegileg irracionális lüktetésének – utólag, mintegy „visszamenôleg” mégis megkísérlem racionálisan végiggondolni, milyen hatással van rám saját A vénák visszarepednek-e anyaga, akkor fölvetôdik bennem az „elkötelezettség” kérdése.

Számos, az „abszolutizált szöveg” sovány diétáján és a gôgösen elfogult esztétikai A vénák visszarepednek-e iskoláján nevelkedett irodalomkritikus ugyanis szívesen bélyegzi meg ezzel a lenézô jelzôvel azokat az irodalmi szövegeket, amelyek nem hajlandók alávetni magukat annak a követelménynek, hogy a modern vers kizárólag a „fejben lejátszódó történéseket” közvetítse, és a lélek forrongásának belsô folyamatára szorítkozzon.

Az ilyen vers megértéséhez a benne kódolt szavak titkos szótárára van szükség, ami miatt szinte lehetetlenség közel férkôzni hozzá. Sôt, végsô soron nem is ajánlatos megközelíteni, mert meglehet, hogy a vers esztétikai minôsége éppen „súlyosságában” és „bonyolultságában” áll.

Hogyan helyezzük a Diclofenac felvételeket

Tôlem ez a gondolkodás már idegen. Ami persze nem jelenti azt, hogy ellene vagyok a versen belüli személyes hangnak és magánmitológiának.

A vénák visszarepednek-e nyaralás a tengeren és a visszér

Egyáltalán nem. Csak azt akarom mondani, hogy az a vers, amelyben a szavak és a nyelvi magma tisztán önmagára vonatkozó bugyborékolásán kívül nem lehet föllelni a konkrét szociális, történelmi, politikai, életrajzi, kulturális, természeti valósággal való kapcsolat legalább halvány jelét, az nem számíthat rá – amennyiben egyáltalán a kommunikáció a célja –, hogy olyan hatással lesz az olvasóra ami minden vers céljahogy az szinte úgy érzi, mintha a vers magába szippantaná, mintha beleszédülne és nem kapna levegôt – akár ha gyomorszájon vágták volna –, amitôl megérzi a rokon lélek remegését.

Ebben a kinyújtott kéz utáni halk, elfojtott, titkos vágyban, amit a vers a többi ember számára jelent, nem rejlik-e benne a visszhang utáni sóvárgás is? Meggyôzôdésem, hogy minden mai költô végsô soron azért is ír és – ami fontos – publikálmert a modern költészet alapvetô szolipszizmusa ellenére mégis azt reméli, hogy az ô elegánsan megformált frázisa, az A vénák visszarepednek-e nyomasztó víziója, vagy az ô lényeglátó gondolata oly módon képes megszólítani olvasóját, ahogy elôtte senki más.

Éppen ez a dolog lényege.

Mellékhatások

Ha ugyanis a költészet az emberi lét világosságának és sötétségének egyszeriségérôl akar beszélni, akkor azt úgy kell tennie, hogy ez az egyszeriség legalább egyetlen egy másik ember számára megismételhetô legyen, ami által az szerencsésen a – mégoly pillanatnyi és illékony – közösség érzésébe lényegül át.

Ebbôl a szempontból a költészet minden kétséget kizáróan a kommunikáció egyik formája; igaz, hogy igényes – mivel régi és szofisztikált hagyományon alapszik –, mégis vonzó kommunikációs forma. Igényes, mivel mintái a történelmi változások ellenére talán a legpontosabban és leggazdagabb módon épültek bele a képzeletvilágba, s ezért a kommunikációnak ez a formája kevés követôre talál.

Ez közismert. Ebben nincs semmi újdonság.

visszér gél radon visszérrel

Számomra fontosabb, hogy a „közöl” és A vénák visszarepednek-e „közösül” szavak „köz-” tövében pontosan érzékelhetjük azt a kettôsséget, amirôl a kommunikációban szó van: a közösség létrehozásának szándékát és az érzéki kapcsolatot.

Ebben áll a költészet, a Másik felé fordulás etikája. Ha ugyanis a vers – Octavio Paz egyik legújabb esszéje szerint – valóban „egy másik hang”, akkor a két külön létbôl a költôébôl és az A vénák visszarepednek-e összeadódó közös élmény túlmutat az idô és a newtoni tér határain, hogy utólagosan megteremtse a lét univerzális magját. Az a vers, amelyik részesül ebben a ritka kegyelmi állapotban, ami miatt egyáltalán írunk, és ami miatt a költészet írásának a látványosabb jelrendszerek mai nyüzsgése közepette is van értelme, az a vers megismétli a már számtalanszor elmondottat, s ugyanakkor – ha egy markáns, idôtálló mûrôl van A vénák visszarepednek-e – ezt a maga egyedülálló módján teszi.

Ebbôl a szempontból, tehát a lét „re-kreációja”, „újjá-alakítása” szempontjából a költészet számára a repetíció és az innováció, tehát a megismétlés és a megújítás létfontosságú.

Priessnitz Medical Véna és Visszér krém és Priessnitz Véna kapszula

Nem csupán a formális kifejezôeszközök használata érdekében van rá szükség, amirôl már beszéltem, hanem a vers – nem tudok jobb szót rá – hitelessége és igazsága érdekében is. A vers egyetemességének és egyszeriségének e kettôsége, amellyel – errôl mélyen meg vagyok gyôzôdve – az alkotás során minden költô szembesül, érzésem szerint egy másfajta elhivatottságra, mégpedig az apaságra is jellemzô.

Szerző: linacska Sziasztok! Köszönöm az érdeklődést, meg a gyógypuszikat.

Jellemzi azt a helyzetet, amelyben a fiúból apa lesz, amelyben az archetípusos kép fölizzik eredeti ártatlanságában, egyszeriségében. Én magam aránylag késôn, krisztusi korban lettem apává. Amikor megszületett Klára lányom – aki már a nevében is benne hordja a világosságot, s a családfa iránti tiszteletet, hiszen a feleségem német származású nagyanyját is Klárának hívták – tisztán testileg, a fájdalom és a gyönyör közvetlen módján éltem át azt, hogy az ember életében milyen drámai módon változnak meg a prioritások.

Csak amikor a fiúból magunk is apává leszünk, igazából csak akkor válunk a „létezés hatalmas láncának" láncszemévé: szüleinken keresztül a múlthoz kapcsolódunk, gyermekeink pedig a jövôvel kötnek össze bennünket. Ami engem illet, én tulajdonképpen csak az ô születése óta állok igazán két lábbal a földön. Egy olyan felkavaró, rejtetten gyönyörû, fáradozással teli, nyomasztóan vonzó világ tárult föl elôttem, amelyben ugyanaz történik velem, ami elôttem más apákkal is megtörtént.

A vénák visszarepednek-e

Ugyanakkor mindez elôször, személyesen velem történik meg.